Igazán jó kérdés.  

Tetted már fel magadnak ehhez hasonló kérdéseket?

Ezt nem lehet kilóban mérni, sem pedig nullákban. 

Az én egyik szeretet nyelvem:  "a sütés főzés".

Mindezt persze, nem az én saját örömömre, bár magamnak is szeretek eképp kedveskedni. Családtagjaim, barátaim as.: szeretteim igazán csodás így meglepni.

Egyébként kedveskedni menő. Szerintem.  Ahhoz, hogy ezt mester szinten tudjuk űzni, tudnunk kell, hogy bennünk mennyi is a szeretet?!

Anélkül nehéz szeretetet átadni, ha bennünk sincs.

"- Így igaz?   

- Így!"

Mind érző lények vagyunk, így születünk erre a világra, ide a Föld nevű bólygóra. Na már most az van, hogy ezt kiverik belőlünk, kioktatják,  belénk fojtják. Lényeg a lényeg, " felnőtt fejjel" elfelejt érezni az ember. Pedig tudott. Tudtunk. Ahhoz, hogy a Világ elkezdjen tudatára ébredni, és újra érző lénnyé váljon és egy szívként dobbanjon meg a Világért, az Amazonas őserdeinek fáiért, az oxigénért, mely minket embereket éltet, ahhoz erő kell. Még hozzá elég sok. Mind egy emberként kell megerősödnünk, hogy később egyként szeressünk.

Hiszem, hogy mindenkiben ott van a szeretet. Ezt segítek megkeresni magadban, hogy tovább tudd adni, hogy megtaláld a te saját szeretet nyelved.

Van, akinek a szép szó, a dicséret az.

Van, akinek az ajándékozás, a meglepetések.

A Tiéd mi?

Mi az, amit szeretsz magadban? Hmm.......

Sorold fel, szedd csokorba és kezd el ezeket fejleszteni! Legyen szó bármiről, amit szeretsz magadban. 

Én hosszú évekig nem szerettem saját magam. Hisz elvoltam egy olyan világban, amit csak az illúziók és a hazugságok éltettek. Nem voltam magamnál. Meséket szőttem, és azt hittem ez így van jól. Azt hittem teli vagyok életerővel és "én vagyok a Jani", de nem! Belülről jelzett a testem, hogy "ácsi, ácsi..." Két oldali tüdőgyulladásom lett, meg spékelve egy kis mandula gyulladással is. Rögtön 3 hetes kényszer pihenőre küldött a testem as.: a lelkem. Hálás vagyok a mai napig ezért a 3 hétért. Ekkor ismerkedtem a jógával a meditációval, a lélek világával. Saját magam hívtam táncba, hogy megismerjem igazi önvalóm.

Magammal, aki akkor teljesen le volt csupaszítva és arra várt, hogy megismerje önmagát.

Úgy hiszem mindannyiunkkal fordult már elő ilyen, hogy a teste megálljt parancsolt.  

                                                                                            -Hallgattál rá?

                                                                                                                                 -Hallgatsz rá?

                   HALLGASS RÁ!

Nem vagyunk egyformák. Ne is akarjunk mind egy csónakban evezni, de abban egyetérthetünk, hogy mindenkinek vannak nehéz, és nehezebb napjai. Tudjuk jól, hogy a felhők mögött mindig süt a Nap, de erre olykor-olykor erősen kell magukat emlékeztetni. Én általában, ha valami számomra felzaklató dolog történik körülöttem mindig megkérdezem magamtól, hogy :"...-mit tenne most a szeretet?"

Legyen szó a férjemmel való nézeteltérésről, a gyereknevelésről, a családtagokról. Ez mondat mindig visszahoz a valóságba és higgatabban tudok újra a próblémára nézni. A nehéz helyzetekben, a vitákban, haragban, dühben mindig ott van a szeretet. Hisz valami kibillent minket a nyugalmi állapotunkból, abból a szerettel teljes idillből, amiben amúgy benne vagyunk. Ha tudjuk, hogy mi saját magunkban mit is szeretünk, akkor tudjuk, hogy hogyan billenjünk vissza a megszokott idillbe. Tudjuk, hogy hogyan adjuk át a szeretet, annak a személynek, akivel épp az imént vesztünk össze egy semmiségen. Szeretetnyelvünk megtalálása igazi kincs egy bocsánatkérésnél vagy egy köszönetnyilvánításnál egyaránt.

 Keressük meg magunkban a szerethető énünket és tápláljuk azt!